Van ilyen: egyszer csak bevillan valami, és tudod, feladatot kaptál a Jóistentől. 🙂 Na de hogy pont ilyet, ilyenkor? Megköszönhetem! Igaz súghatott volna hamarabb is, elég szűk a rendelkezésre álló időkeret…
De ahogy én sem tudtam ellenállni az ötlet csábításának, remélem mások hasonlókép elcsábulnak, és már az elején a HOGYAN-on kezdenek el gondolkodni – mint magam is – és nem a manapság oly annyira jellemző HOGYAN NEM-en!
Az elején kezdve: van nekünk egy egyesületünk, annak meg egy alelnöke, bizonyos Mocselini Rudolf, aki, még 2000-ben gondolt egyet és megépítette az ország első óriás Adventi koszorúját, Szegeden a Dóm téren. Ugyanez időtájt én az ország egyik első nyílt színi szilveszteri bulijának megvalósításán törtem a fejem. (A Dóm téri adventi vásár azóta már etalonná vált az országban, míg az én ötletemből egy körkapcsolásos élő szilveszteri műsor kerekedett a köztévében Esztergom – Kaposvár – Szeged főtereinek és lakosainak bevonásával.)
A napokban hallottam, hogy idén nem lesz Dóm téri adventi vásár, mert az egyedi hangulatú teret (előbb feldúlják, aztán) felújítják… Nosza, most akkor hol lesz, hogyan lesz adventi gyertyagyújtás Szegeden? – érdeklődtem. És nem jött is a válasz… De nekem közben meglódult a fantáziám: és már nem is figyeltem, hol, hogyan.
Azt képzeltem magam elé, hogy az ország szívében felállítunk egy valóban óriási adventi koszorút, az ahhoz illő óriási gyertyákkal, az egyik anyagát meg úgy hordják kalákában össze az emberek, az egész Kárpát-medence magyarsága megmozdul, sőt még Sydneyből is küldnek néhány szál gyertyát, a magyarság gyertyáiba valót.
Igaz, hogy nagy, rekordméretű gyertyákat eddig is öntöttek kivételes alkalmakkor, de az csak egy kunszt, nincs abban semmi lélekemelő, hogy ekkora, vagy akkora a meggyújtandó gyertya. De hogy messzi városok, falvak, tanyák és az ott élő – egymásról mit sem tudó – emberek, hogy ők: a világ magyarsága adja össze azokat az égetni való adventi gyertyákat, nos ez a kép megfogott. És persze már láttam is lelki szemeim előtt, hogy csak gyűlnek a gyertyák, bár már rég kihűlt a belőlük öntött új értelmet (jelentést!) is magában hordozó óriás.
Miért is ne önthetnénk sok-sok apró fenyőfagyertyát ezekből az adományokból? Milyen felemelő lenne Szenteste tudni, hogy az ott, a fenyőfán, a többi között, mindannyiunkért is lobog, hiszen (mint cseppben a tenger) benne foglaltatik mindaz amit szélesebb értelemben családunknak nevezünk: a magyar nemzet, mely ez úttal, lám össze tudott fogni… Kivételes élményben lehetne részünk, mindannyiunknak, akik kicsit is belegondolunk ebbe!
Nos, a hétvégét e gondolatnak szántam: osztottam szoroztam, a naptárt lapoztam, és arra jutottam, hogy a rendelkezésre álló két hónap pont elégséges e projekt megvalósításához, amennyiben mindenki segítőileg áll hozzá az ügyhöz. Az ügy jó, lélekemelő, bár lesznek akik avíttnak tartják majd, de hát a Karácsony várása senkinek sem kötelező.
Az egészben az a legszebb, hogy nem lehet belekötni, hiszen kevés olyan projektről tudok, mely mindjárt az elején önfenntartóvá tud válni!
Gondoljunk csak bele: az összegyűjtött gyertyákból sok-sok ezer, egyedi (de abban a bizonyos tulajdonságában közös) kis karácsonyfagyertyát tudunk önteni. Ezeket pedig jelképes áron bárki megvásárolhatja, a befolyó összegnek bőven állnia kell az addig felmerült költségeket, a folyamat fenttarthatóságát, sőt: még jótékony célra is bőven jutnia kell… Már ha elég gyertya érkezik! De miért ne érkezne? Vagy tévedek?
És persze, e hivatalos levelek és felkérések mellett halkan eleresztjük a Magyarok Gyertyája gondolatát, bele a világháló cseppet sem légüres, sarkos véleményekkel teli terébe… Igyekszünk mindenkit, mindenről, első kézből tájékoztatni, mert sok önkéntesre, sok közreműködőre, sok gyertyaküldőre, és sok gyertyavásárlóra számítok.
Magyarok Gyertyája 